Magyar egészségügy: bicskanyitogató állapotok, bár a legtöbb esetben csak egy hajszálnyi jóindulaton és némi intelligencián múlna, hogy ne hergeljék az amúgy sem vidám pácienseket. Nyárutós történetünkből kiderül, mennyire egyszerű volna legalább a minimális tiszteletet megadni az adófizetőknek, az adófizetők pénzén.
A vírus nem válogat: nyakon csípte Lacit és ha nem is földbe, de ágyba döngölte rendesen. Jelentős vízveszteség, a kiszáradás veszélye rohamosan nő – péntek van. Erika telefonál, hívja a rendelőt: süket vonalak. Végül felhívja az orvost, a magán mobilján. Nincs szerencséje: az orvos nyaral, de javasolja, hogy keresse a rendelőt telefonon. Erika jelzi, hogy ez a kör már megvolt, de senki nem veszi fel.
Orvosunk szerint persze, mert nincs bent senki és a szomszéd rendelőben dolgozó kolléga helyettesít.
Ja, tehát akkor egy teljes praxis lóg a levegőben, mert egyrészt nem tudják, hogy a doktor úr nyaral, másrészt senkit nem érnek el telefonon, holott egy egyszerű átkapcsolással megoldható lenne a probléma. Vajon kinek a felelőssége? Tényleg nincs semmilyen következménye annak, hogy a magyar adófizetők pénzén fenntartott egészségügy még a telefonközpont előtti korok szintjén működteti az ügyfélszolgálatot?
Mindenképpen kevesebbe, mint egy magánpraxisban kifizetett ellátás. A 3900 Ft-os alapdíjban már benne van a hívástovábbítás, a ReBell Tel központokkal pedig minden kommunikációs probléma megoldható. A bejövő hívásokat ugyanis egészen addig továbbítják, amíg szabad vonalat találnak és célba ér a telefonáló. Ugye, hogy nem bonyolult?
Ilyen egyszerű volna fölvenni a telefont és megnyugtatni az aggódó pácienst, esetleg instruálni a teendőkről. Az a vicces, hogy ezzel a várótermek forgalma is csökkenne, hiszen értelmes ember, aki otthoni segítséget kap, nem fogja zsúfolt rendelőkben tölteni a napját és tovább rombolni az egészségét.
Aszpirinnel nem szolgálhatunk ugyan, de további kérdés esetén készséggel állunk rendelkezésre a ReBell Tel ügyfélszolgálatán.