A feltaláló szépség, akinek a mai mobiltelefonokat is köszönhetjük

Hedy Lamarr neve talán a nagy filmrajongóknak ismerős – ő hozta divatba a barna hajat és a kalapot az 1930-as évek végén az USA-ban. Négy nyelven beszélt, kiválóan zongorázott és táncolt, hat férje volt. De számunkra nem ezért a legérdekesebb… Hanem azért, mert ő és George Antheil zeneszerző szabadalmaztatta a Frequency-hopping spread spectrum (FHSS) rendszert, amely rádió jeleket továbbított gyorsan váltogatva a frekvenciát. Az egyidejű frekvenciaváltást napjainkban a mobiltelefon, illetve bluetooth-kapcsolat kapcsán alkalmazzuk.

Ausztriából az USA-ba

Hedy Lamarrnak hosszú és kalandos élete volt. 1914-ben látta meg a napvilágot Hedwig Eva Maria Kieslerként Bécsben. Jómódú bankár apja miatt nem járatták iskolába, házitanítók oktatták és nagyon korán színitanodába íratták. Már 17 évesen filmben játszott, 19 évesen pedig szülei kérésére hozzáment Fritz Mandl osztrák fegyvergyároshoz. Ez azért érdekes, mert

férjével számtalan fegyverbemutatón és -vásáron vett részt, így megismerkedett a korszerű haditechnikával.

Ausztria német megszállásakor elhagyta férjét, Londonba, majd az USA-ba szökött. Itt vette fel a Hedy Lamarr nevet és lett nagyon gyorsan ünnepelt sztár.

A lusta szépség?

A korabeli beszámolók szerint a filmfelvételekkor Hedy kifejezetten lusta volt, többnyire csak a szépsége miatt foglalkoztatták. Ugyanakkor a filmezés mellett élénken figyelte a technológiai újdonságokat és követte a háborús eseményeket. Azt is tudta, hogy a szövetségesek rengeteg torpedót veszítenek, amiatt sokat segítene egy hatékonyabb torpedó rádió-távvezérlési eszköz.

A véletlen felfedezés

Hedy szomszédja volt George Antheil avantgárd zongorista-zeneszerző. Vele találták fel az egyidejű frekvenciaváltó rendszert. Az ötletet Antheil Ballet Mécanique című műve adta, amelyben több gépzongora is szerepel.

Mivel a zongorán 88 billentyű van, a torpedóvezérlő találmány leírásában is 88 frekvenciát használtak.

Ennyi frekvencia egyidejű zavarásához már túl sok energiára lett volna szükség, az egyes frekvenciák pedig kiszámíthatatlanok voltak.

A titkos kommunikációs rendszer és a mobiltelefonok

A kidolgozott találmányt titkos kommunikációs rendszerként nyújtották be az Országos Feltalálói Tanácshoz 1940 decemberében, majd 42. nyarán bejegyezték.

Felajánlották ugyan a haditengerészetnek, de csak 1962-ben alkalmazták először. A civileknek 1985-ben tette hozzáférhetővé a haditengerészet. Az egyidejű frekvenciaváltást napjainkban a mobiltelefon-rendszereknél, illetve bluetooth-kapcsolatoknál alkalmazzák, alkalmazzuk…